Egyszer fent, egyszer lent

Sokan azt mondják nincsenek véletlenek, hogy soha semmi nem történhet véletlenül, mindennek van valamilyen oka vagy értelme. Azok az emberek, akik mindenben a lényeget keresik, nem veszik észre, hogy igazából az élet teli van véletlenekkel. Hihetetlen, hogy néha sorsok múlhatnak rajta. Lecsúszhatsz, vagy felemelkedhetsz a világ a véletlenek kezében van.

*

A Grimm testvérek világszerte híresek. Ezek után ki hinné el, hogy az egyetlen művük, ami nem a nevük alatt került napvilágra egy véletlen miatt veszett oda. Jacob és Wilhelm szorgalmasak és tehetségesek voltak, soha nem fordult olyan elő velük, hogy valahol nem jelentek meg időben. (Csak egyszer kell elveszítened valamit, és talán sose kapod vissza.) Aznap kora hajnalban keltek, kint még alig derengett. Az iratok rendezgetése kicsit soká tartott, ezért utána a szokottnál nagyobb volt a sietség. A nyomdába rohantak, miután elkészültek gyorsan, felkapták a cók-mókjukat és egy perc se telt el már kint loholtak az úton. Egy dolog volt, amit biztosan utáltak: a késés. A nagy rohanásban nem vették észre azt a papírlapot, ami egyikük kezéből esett ki. A tetejére ez volt firkantva: „Éjszínkék”…

*

Hans Grimm egész éjjel töprengve ült az üres papír felett. Nem tudta mi akadályozza jobban az írásban a gyűlölet, amit az unokabátyjai iránt érzett vagy a mélységes közöny a mesék iránt. Nem értette Jacobékat, hogyan tehette híressé őket az a néhány bugyuta történet. Csak az indulat nőtt benne egyre jobban, de semmi se jutott eszébe, egész hajnalig.

Már világosodott, amikor a dühtől és kétségbeeséstől feldúlva felpattant az asztaltól, és kirohant a házból a friss levegőre. Ahogy kilépett a kapun, egy teleírt papírlapot vett észre a földön. Felvette, beleolvasott, majd elégedetten zsebre tette.

*

Gyönyörű napsütésre ébredt Tesz-Vesz város, a mesevilág központja. Még a Tiltott Rengeteg is kivirult. Ez volt a főváros legrondábbik negyede, ahova ritkán járt az öröm, ahol a kosz, a szegénység és a sötétség uralkodott. Ennek teljes ellentéte a Százholdas Pagony, a mesecsillagok otthona, ahol mindent fény és szépség vett körül. A két ellentétes városrész között terült el a Belváros, itt találhatók a középületek, munkahelyek, valamint haláluk után ide kerültek azok az írók, akik megteremtették ezt az egész világot, talán ezért is nevezik ezt a részt a Meseírók Kerületének. Minél híresebb volt az illető még a kaszás eljövetele előtt, annál díszesebb palotában lakott, aki pedig életében nem járt túl sok sikerrel annak csak egy romos, csúnyácska viskó jutott. Ebben a negyedben lakott Jacob és Wilhelm Grimm valamint az unokatestvérük Hans, akinek életében csak egy meséje jelent meg Éjszínkék címmel, de már erre sem emlékezett senki.

*

Seherezádé épp koktélt készített, mi tagadás ez volt az egyetlen a konyhai műveletek közül, amihez értett, és az egyetlen, ami igazán érdekelte a mesélésen kívül. A mostani ital nagyon finom lett, így nem bírta ki, hogy meg ne ossza valakivel az örömét. Nem kellett messzire mennie egy kis dicséretért, hiszen a szomszédban lakott drága barátnője, Raphanzel. Sietve felhúzta két gyönyörű hímzett topánkáját és áttipegett a szomszédba. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, egyrészt, mert a kezében ott volt az értékes ital, másrészt, mert nem akarta tönkretenni frissen lakkozott körmét. Seherezádé mindig az összhangra törekedett a koktél és körmök színe között, mert szerette a tökéletességet. Valljuk be az eszét nem a leghasznosabb dolgokra használta, de ami ez után következett azt már ő sem érthette félre. Raphanzel holtan feküdt az ajtótól pár lépésre, vérbe fagyva, semmibe meredő szemekkel.

A rendőrség pár perc alatt kiért a tett színhelyére. Seherezádét hazaküldték egy nagyobb hisztérikus roham után, mivel amikor megérkezett, a döbbenettől a tálca megingott a kezében a koktélok a perzsaszőnyegen landoltak, és az ideges kapkodástól a meg nem száradt lakk is tönkrement

- … és ennek tetejébe még Raphanzel is meghal, jöhet ennél rosszabb? – sikoltozott.

- Pityke! Mindent tudni akarok a halottról, hova járt nap, mint nap, kivel beszélt utoljára, milyen kapcsolatai voltak, számítok a segítségére! – darálta Csőrmester a rendőrfőnök, erre a másik alak, a fent nevezett Pityke, ceruzát és papír húzott elő és fürgén jegyzetelni kezdett…

- Meglesz, uram, ígérem, nem fog csalódni bennem!

- Ajánlom is!

*

Másnap is ragyogó napsütésre ébredt a város. Csőrmester épp a kávéját iszogatta a kedvenc pöttyös bögréjéből, amikor hatalmas dörömbölés rázta fel félálmából.

- Ki az?

- Csak én főnök– Pityke rontott be az ajtón.

- Mi van, Pityke?

- Megérkezett a jelentés a halottkémtől!

- Mutassa! A halál oka egyértelműen a lőtt seb a mellkason, ideje, este tíz óra, nincsenek dulakodásra utaló nyomok, aham… egyéb?

- Van!

- Ki vele!

- A Seherezádé nevű hölgy arról számolt be, hogy a gyilkosság estéjén vacsorára volt hivatalos Raphanzelhez, de nem tudott elmenni, mert migrénje volt, ezért nem sokkal tíz előtt felhívtat, hogy nem bír eleget tenni a meghívásnak. Tehát van alibije.

- Meghívtak mást is a vacsorára?

- Igen, Szörny Ella de’Frászt. Valamint továbbra sincs meg a gyilkos fegyver–

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefon.

- Igen? Itt Csőrmester beszél!... Hogy micsoda? Azonnal ott vagyunk!

- Mi történt uram?

- Újabb holttest, egy utcával arrébb, Hamupipőke!

*

Hamupipőke valóban ott feküdt a konyha közepén egy pizzás doboz mellett, véresen, a szívében golyóval.

- Uram, uram!

- Igen? -morogta a kapitány

- Azt hiszem, meg van a tettes.

- Hogy-hogy, Pityke?

- Amint ideértünk rögtön megnéztem, hogy kit hívott utoljára a művésznő, hát nem Szörny Ellát? Én már kezdettől fogva rá gyanakodtam, én megmondtam…

- Nem mondta. Ne kapkodjon, fiam, az a helyzet, hogy ennyi nem elég!

- Dehogynem, tegnapelőtt ott volt Raphanzelnél a gyilkosság idején vagy talán már elfelejtette?

- Hát az még nem biztos, nem ellenőriztük, és mi is lett volna az indítéka? Lehet, hogy mindez csak a véletlen műve, még azt sem tudjuk, hogy ugyanaz volt-e a gyilkos mind a két esetben!

- Ella köztudottan gyűlölte Hamupipőkét, mióta megelőzte őt a Legnépszerűbb Mesehősök Versenyében, a másik gyilkosságot pedig egyszerűen féltékenységből hajtotta végre, hiszen mindenki tudja, hogy Ella reménytelen szerelme Szőke Raphanzelt szereti, azaz szerette!

- Nem olvas maga túl sok pletykalapot? Mindenesetre a feltevés érdekes. Most elmehet.

- Nem kéne őrizetbe venni a nőszemélyt?

- Nyugodjon meg, majd, ha kell, intézkedem…

Hans elnyúlva feküdt a koszos kanapén, a földön üres sörös dobozok az asztalon ételmaradékok, és a távirányítót nyomkodta:

- Egész Tesz-vesz város gyászol. Évek óta nem voltak már ilyen véres gyilkosságok. Három nap alatt három tehetséges meseszereplőnk veszett oda. Raphanzelt még tegnapelőtt találták meg Százholdas Pagony-i villájának előszobájában.

Hamupipőkét egy utcával arrébb szintén az otthonában érte a halál. Hófehérkét pedig ma reggel lelték holtan. Mindhárom művésznőt szíven lőtték, az esetek között rengeteg a hasonlóság, tehát lehetséges, hogy sorozatgyilkosságról van szó. A rendőrség tétova, tegnap ugyan letartóztatták, a feltételezet gyilkost, de ez a ma reggeli haláleset megcáfolt minden eddigi álláspontot. Csőrmester rendőrfőnök azt ígéri kézre keríti a gazembert. Egy biztos az emberek rettegnek. És most időjárás… -Hans kikapcsolta tévét, maga elé bámult és elmerült emlékeiben…

Nemrég a Tiltott Rengeteg egyik sötét füstös kocsmájában találkozott vele, a haja szürke volt, az arca fáradt és nyúzott, az egykori mélykék tekintet üresen nézett rá…

- Éjszínkék te vagy az?

- A nevem Setétke, már senki se hív Éjszínkéknek. Ismerjük egymást?

- Nagyon régen találkoztunk, megváltoztál, mi történt?

- Semmi olyan, ami más lecsúszott meseszereplőkkel ne történt volna meg, csóró lettem, alkalmi munkákból élek, anyámékkal lakom egy ócska albérletben, nincs semmi reményem, hogy jobbra forduljon a sorsom, pedig akikkel indultam mind feljutottak a csúcsra, de engem itt hagytak, kitaszítottak, eltapostak. Gyűlölöm őket, ha egyszer a kezeim közé kerülnek…

- még most is emlékszik az arcára, dühös volt, nagyon dühös. Nincs más választása, meg kell tennie. Odasétált az íróasztalhoz, kutatni kezdett a fiókokban és nagy sokára előhúzott egy igen megviselt papírost. Borítékba rakta, és még aznap feladta a postán a rendőrségnek címezve.

*

Csőrmester gondterhelten járkált fel alá az irodájában, valószínűleg nem sokat aludt az éjjel. Még a kávéja is kihűlt. Kopogtattak, söt, inkább dörömböltek az ajtón.

- Tessék!

- Uram ez ma reggel érkezett.

- Adja ide!

Hosszabb ideig csönd volt. Pityke türelmesen megvárta, míg munkaadója elolvasta a levelet, és csak utána szólalt meg.

- Mit írtak?

- Hmm… Ez egy mese, Pityke. Maga ismeri Éjszínkék meséjét?

- Nem

- Nos én se ismertem eddig, itt viszont le van írva, összefoglalva. Nagyjából arról szól, hogy, a címszereplő Éjszínkék nővéreit, Hamupipőkét, Hófehérkét és Raphanzelt elrabolják. Ez a bátor leány nem keseredik el, gondol egyet, és utánuk megy, hogy megmenthesse őket. Közben találkozik egy herceggel, aki nagyon kedves, jóképű, és a segítségére siet. Igen, a lényeg, hogy minden jó, ha a vége jó, és annyit elárulok, hogy a mesének jó a vége.

- De ez hogy kapcsolódik ide?

- Használja a fejét! A négy főszereplőből már hármat megöltek, ez a mese az összefüggés a gyilkosságok között. Éjszínkék az utolsó áldozat, oda kell mennünk, hogy megvédjük és elkapjuk a gyilkost!

- Uram, van még valami!

- Mutassa! Egy pizzázó szórólapja? Köszönöm, Pityke, de most nem vagyok éhes –mormogta értetlenül a hadnagy.

- Ezt találtuk Hófehérke zsebében…

*

Éjszínkék, egy nem éppen jó állapotban, lévő házban lakott a Tiltott Rengetegben. Eléggé elhagyatott környék volt, az ember nem is igazán értené, hogy kerülhetett ide egy olyan meseszereplő, akit hasonló hírességekkel meséltek együtt, mint például Hófehérke. Csőrmester megnyomta a csengőt, mire egy ráncos és fogatlan anyóka nyitott ajtót.

- Jó napot asszonyom Éjszínkék itt lakik?

- Igen, ő a lányom, és a neve ma már csak Setétke! De kik maguk és mit akarnak?

- Csőrmester vagyok a helyi rendőrfőnök, ők pedig a bűbájos csapatom és most, hogy ilyen szépen bemutatkoztunk, segíthetne nekünk megtalálni Setétke kisasszonyt, mivel veszély fenyegeti és sürget az idő.

- Itt a Tiltott Rengetegben mindig, mindenkit veszély fenyeget! – suttogta vészjóslóan az öregasszony, majd becsukta az ajtót. Újra csengettek.

- Már megint maguk azok? Hányszor mondjam, nincs itthon.

- Akkor hol van?

- Ha megmondom, lekopnak végre?

- Csak mondja, kérem.

- A Százholdas Pagonyban dolgozik, itt egy szórólap. De most már menjenek– azzal becsapta az ajtót.

- Ez a papír… - Csőrmester döbbenten meredt a fecnire.

- Pityke, adja ide azt a szórólapot… Pontosan ugyanaz a pizzéria, emlékszem Hamupipőke mellett is egy ilyen pizzás doboz hevert, Pityke nyomozza ki, hogy felvett e valamilyen kapcsolatot Setétke Raphanzellel!

*

Setétke komoran ült és várta, hogy kész legyen a pizza amit házhoz kellett szállítania. Komor gondolataiból hirtelen hangzavar rázta fel, kivágodott az ajtó és a pizzázó tele lett fegyveres alakokkal.

- Na de kérem!

- Kezeket fel! Éjszínkék alias Setétke, letartóztatom három meseszereplő meggyilkolásáért. Joga van hallgatni…

- Lassan a testtel! –vágott Setétke a felé közelítő Csőrmester szavába, azzal előrántott egy pisztolyt a kabátja zsebéből, és a közelben álló mosogatólány fejéhez szegezte.

- Tegyék le a fegyvert!

- Dobják el! –harsogta Csőrmester. A fegyverek sokasága koppanva landolt a földön.

- Így mindjárt kedvesebb! Na jó, bevallom, megöltem őket, és? Nekik már úgy is mindegy.

- De a temérdek kisgyereknek, akiknek naponta örömet okoztak, nekik nem mindegy!

- Előbb-utóbb felnőnek, nem fognak ostoba mesékre emlékezni.

- Mért tette? –tért a lényegre Csőrmester

- Hogy miért tettem? A barátaim voltak, én a tűzbe mentem volna értük és ők itt hagytak, elfelejtettek, felemelkedtek a mesecsillagok közé és megszakítottak velem minden kapcsolatot. Még akkor se ismertek fel, amikor ott álltam előttük az ajtóban csak a pizza futárt látták bennem. Meg kellett tennem, de nem mennek egyedül a sírba! – Csőrmesterre szegezte a revolvert és kibiztosította.

- Búcsúzzon el az életétől! –azzal meghúzta a ravaszt,

Ugyanebben a pillanatban az ajtó mögött rejtőzködő Pityke is elsütötte a fegyverét, és a két test a többiek döbbent tekintete előtt lassan leroskadt a földre…

*

Hans most is a mocskos kanapén hevert a tévé előtt, unottan figyelte a napi híreket. Épp az este eseményeiről számoltak be:

- Itt vagyunk a tett helyszínén, ahol a kora esti időkben a rendőrség tűzharcba keveredett, a gyilkosságok mögött álló Setétke néven emlegetett egyénnel. A pórul járt bűnözőn kívül még egy halottja van a balul elsült akciónak: Csőrmester rendőrfőnök… -a sok sőrtől elhomályosult gondolatai egy pillanatra kitisztultak és egy gúnyos mosollyal suttogta:

- És boldogan éltek, amíg meg nem haltak…