…
Messze, messze még Tesz-vesz városon is túl, hol a folt a nagyúr van egy település, ami a Pöttyfalva névre hallgat. Itt laknak a pettyek, pontok, pacák és egyéb csöppségek. A helyi krónikákban gyakran tesznek említést egy bizonyos Kis Pont nevű egyén jócselekedeteiről, rendeleteiről, de a mi történetünk nem arról szól, amit réges-rég megírtak a bölcsek, hanem arról hogyan lett egy kis pontból NAGY PONT.
Hősünk itt született, Punktum után 132-ben. Nevét, a Kis Pontot apró termetéről kapta, mivel mikor édesanyja először tartotta kezében, olyan icurka-picurka volt, hogy a szerencsétlenségéről elhíresült mama azt hitte, máris elhagyta gyermekét. Pontunk eleinte nem örvendett túl nagy népszerűségnek, de reménykedett, hogy ez volt az utolsó megaláztatása ezen a világon. Hiába, mert ezt sorra követte a többi. Nem sokkal később, a Szeplő oviban beleszeretett Pöttyös Pannába, aki viszont elhagyta őt Pettyes Petiért, azzal az indokkal, hogy Peti jele a pettyes labda, nagyobb, mint Kis Ponté a Pöttyös gomba. El sem tudom mondani mekkora csapás ez egy négy éves óvodás számára. Aztán még itt van az az eset, amikor a Központi suliban Csomópont azért nem akart vele barátkozni, mert az ő szempontjából Kis Pont csak egy jelentéktelen apró pont volt. Ezek után naponta ő lett a csúfolódások célpontja, míg végül be nem sokallt. Amikor már a többiek szemében nem volt más csak egy, egyre halványuló, távolodó pont, amikor már észre se vették, akkor felpattant Pontatlan nevű lovára és elindult a világ vége felé. Úgy gondolta ott végre pontot tehet az életére. De nem így lett, mert Pontatlan pontatlan volt, pont a másik irányba ment. Így vágtattak a pacni mezőkön és a Fagypont hegyeken is keresztül, napokig, amíg meg nem érkeztek az írásjelek városába. Hősünk úgy gondolta, hogy itt jó lesz megpihenniük, mert már a ló is meg ő is a holtponton voltak. Ahogy mentek az utcán az írásjeleknek tátva maradt a szája, sose láttak még Kis Pontnál szebbet. Mikor Vessző királykisasszony megpillantotta, nem sokat tétovázott, a menet elé ugrott és felajánlotta Pontunknak a kezét és birodalmát.
Hogy miért? Az írásjelek mióta csak az eszüket tudták nem bírtak befejezni egy mondatot és ki tudja már mióta várták a megváltót. Pont ő hiányzott, őt keresték, nem kellett volna nekik se, nagyobb se kisebb. Így, vele együtt lett teljes az életük. Hatalmas lakodalmat csaptak és nemsokára gyerekük is született, Pontos Vessző, aki később az írásjel himnusz megalkotásáról lett híres (Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske). Boldogan éltek teljes családi körben, amíg Kis Pont egyszer csak úgy spontán meghalt, de az utódjai a máig is uralják a világot. Pont, pont, pont…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése