Kész cirkusz

A város szürke volt a rátelepedő esőfelhőktől. Monotonon kopogtak az esőcseppek a nedves földön. Fásult arcú, kimerült emberek mentek hazafelé gépiesen a munkából. Egész egyszerűen egy újabb lehangoló nap közeledett a végéhez.
Fáradtan indult haza az iskolából. Még zúgott a feje az egész napos tanulástól, de már a leckén járt az agya, vajon meg tudja-e oldani és ha igen, akkor marad-e ideje befejezni a könyvet amit olvas.
Időközben megérkezett a megállóba. A busz hamarosan befordult, tekintélyes mennyiségű vizet zúdítva a várakozókra.
Összecsukta az ernyőjét és felszállt, majd igyekezett úgy állni, hogy a lehető legkevésbé legyen útban. A harmadik megállónál szállt le, majd elindult egy forgalmas kereszteződés felé. Lévén, hogy a lámpa már villogott, megállt. Volt, aki úgy gondolta, még átér, nem volt szerencséje. Pont egy beforduló alá lépett. Felbolydult az utca. A fásultság semmivé foszlott, mit egy álarc. Mindenki rohant nézelődni. Ordítottak, hadonásztak, mutogattak a haldoklóra.
Elővette a mobilját és tárcsázta a mentők számát. Láthatólag ez csak neki jutott eszébe, mindenki más szinte élvezettel szörnyülködött a történteken.Utálkozva fordult el. „Kész cirkusz ez az egész.” Sietős léptekkel indult meg az esőben, hogy minél messzebb kerüljön a bámész tömegtől.

----------------------------------------------

Ezt a novellát irodalom órára írtam, a megkötés annyi volt, hogy a "Kész cirkusz" kifejezésnek ell kell benne hangzani. Mivel Ofélia jelezte, hogy érdekelné, felteszem, hátha más is kíváncsi rá.