Nagyon amatőr: szeptember 2009

A&E

„na, hát az úgy volt, hogy épp befejeztem a körömreszelést és ledőltem a kanapéra, hogy kipihenjem magam. Ez kb. nem sokkal az után lehetett, hogy összeköltöztem Ádámmal. Egy nagyon kis cuki belvárosi lakást vettünk, jaj emlékszem, hogy a lakberendező, akivel együtt dolgoztunk, azt mondta, hogy az üres tereket töltsük ki mindenféle növénnyel, „mert akkor egy egész kis édenkertet sikerülhet összehoznunk”. Persze igaza volt, mert utána istenien nézett ki… na mindegy… Szóval, amint ott ültem és áldottam az Istent, amiért már megint letört a körmöm, csöngettek. Gondoltam biztos Ádám lesz, de nem csak a postás volt. Ja, de nem az, aki egyébként szokott jönni, a szakálas, hanem egy másik. Olyan kígyóképű ürge volt, meg is jegyeztem a fejét, tiszta gáz volt a pasi. Aztán hozzám vágott valami csomagot és elhúzott. Én meg csak néztem, hogy mi a pi*** lehet az, és nem fogod kitalálni mi volt benne… Receptek, nekem… Receptek, érted? Na, mondom itt biztos valami tévedés lesz, de tudod milyen rohadt kíváncsi, vagyok, ezért elkezdtem nézegetni. Aszondja, almakompót, almaturmix, almás pite meg minden baromság, amit almából lehet készíteni. És tudod, mi volt még a csomag alján? Egy alma… na ezen már kibuktam. Mert ott van az a Hófehérke vagy ki, akit úgy próbált megölni egy pszichopata, hogy almát nyomott a pofájába… Mi van, nem hallottál róla? Nem, azt nem hiszem, biztos ismered, nagyon durva sztori, háromszor próbálták megölni, de egyszer se sikerült… De hol is tartottam… ja végül annyira beijedtem, hogy felhívtam Ádámot, de ő csak annyit mondott, hogy maradjak a fenekemen, és ne parázzak már folyton, mert ezek csak ilyen légből kapott sztorik és a mi kis paradicsomunkban, amúgy se történhet ilyesmi. Úgyhogy vártam, csak ott ültem az asztal mellett és bámultam azt az almát és hát igazából, nagyon fincsinek tűnt. Ezért én, aki még soha csak egy fakanalat se fogtam a kezembe, beraktam ezt az izét a gépbe és csináltam belőle turmixot, tudod olyan tejjel. És olyan isteni volt az illata, hogy azt el sem tudod képzelni. Már beleittam volna egy kicsit, mondván úgy sem lehet semmi baj, amikor berontott Ádám. Rám ordított, hogy mi az istent művelek, megmondta, hogy nem szabad. Én meg csak azt hajtogattam, hogy kóstolja már meg, mert olyan jól néz ki. Aztán végül meglágyult… fogtam két poharat, és beletöltöttem, és tudod ez is igazán nagy teljesítmény volt tőlem, meg is lepődtem, hogy ilyeneket is tudok… Kapásból lehajtottam az egészet, és akkor kezdődtek… mármint a fájdalmak, először a fejem, a karom aztán végig az egész testem… de valahogy úgy éreztem, hogy most már mindent értek…”