Ha már a japánoknál tartunk, én is felrakok ide valami keletiest:)
2009. október 2., péntek
2009. szeptember 25., péntek
nem a legjobb de egyelőre csak ez van...
A&E
„na, hát az úgy volt, hogy épp befejeztem a körömreszelést és ledőltem a kanapéra, hogy kipihenjem magam. Ez kb. nem sokkal az után lehetett, hogy összeköltöztem Ádámmal. Egy nagyon kis cuki belvárosi lakást vettünk, jaj emlékszem, hogy a lakberendező, akivel együtt dolgoztunk, azt mondta, hogy az üres tereket töltsük ki mindenféle növénnyel, „mert akkor egy egész kis édenkertet sikerülhet összehoznunk”. Persze igaza volt, mert utána istenien nézett ki… na mindegy… Szóval, amint ott ültem és áldottam az Istent, amiért már megint letört a körmöm, csöngettek. Gondoltam biztos Ádám lesz, de nem csak a postás volt. Ja, de nem az, aki egyébként szokott jönni, a szakálas, hanem egy másik. Olyan kígyóképű ürge volt, meg is jegyeztem a fejét, tiszta gáz volt a pasi. Aztán hozzám vágott valami csomagot és elhúzott. Én meg csak néztem, hogy mi a pi*** lehet az, és nem fogod kitalálni mi volt benne… Receptek, nekem… Receptek, érted? Na, mondom itt biztos valami tévedés lesz, de tudod milyen rohadt kíváncsi, vagyok, ezért elkezdtem nézegetni. Aszondja, almakompót, almaturmix, almás pite meg minden baromság, amit almából lehet készíteni. És tudod, mi volt még a csomag alján? Egy alma… na ezen már kibuktam. Mert ott van az a Hófehérke vagy ki, akit úgy próbált megölni egy pszichopata, hogy almát nyomott a pofájába… Mi van, nem hallottál róla? Nem, azt nem hiszem, biztos ismered, nagyon durva sztori, háromszor próbálták megölni, de egyszer se sikerült… De hol is tartottam… ja végül annyira beijedtem, hogy felhívtam Ádámot, de ő csak annyit mondott, hogy maradjak a fenekemen, és ne parázzak már folyton, mert ezek csak ilyen légből kapott sztorik és a mi kis paradicsomunkban, amúgy se történhet ilyesmi. Úgyhogy vártam, csak ott ültem az asztal mellett és bámultam azt az almát és hát igazából, nagyon fincsinek tűnt. Ezért én, aki még soha csak egy fakanalat se fogtam a kezembe, beraktam ezt az izét a gépbe és csináltam belőle turmixot, tudod olyan tejjel. És olyan isteni volt az illata, hogy azt el sem tudod képzelni. Már beleittam volna egy kicsit, mondván úgy sem lehet semmi baj, amikor berontott Ádám. Rám ordított, hogy mi az istent művelek, megmondta, hogy nem szabad. Én meg csak azt hajtogattam, hogy kóstolja már meg, mert olyan jól néz ki. Aztán végül meglágyult… fogtam két poharat, és beletöltöttem, és tudod ez is igazán nagy teljesítmény volt tőlem, meg is lepődtem, hogy ilyeneket is tudok… Kapásból lehajtottam az egészet, és akkor kezdődtek… mármint a fájdalmak, először a fejem, a karom aztán végig az egész testem… de valahogy úgy éreztem, hogy most már mindent értek…”
„na, hát az úgy volt, hogy épp befejeztem a körömreszelést és ledőltem a kanapéra, hogy kipihenjem magam. Ez kb. nem sokkal az után lehetett, hogy összeköltöztem Ádámmal. Egy nagyon kis cuki belvárosi lakást vettünk, jaj emlékszem, hogy a lakberendező, akivel együtt dolgoztunk, azt mondta, hogy az üres tereket töltsük ki mindenféle növénnyel, „mert akkor egy egész kis édenkertet sikerülhet összehoznunk”. Persze igaza volt, mert utána istenien nézett ki… na mindegy… Szóval, amint ott ültem és áldottam az Istent, amiért már megint letört a körmöm, csöngettek. Gondoltam biztos Ádám lesz, de nem csak a postás volt. Ja, de nem az, aki egyébként szokott jönni, a szakálas, hanem egy másik. Olyan kígyóképű ürge volt, meg is jegyeztem a fejét, tiszta gáz volt a pasi. Aztán hozzám vágott valami csomagot és elhúzott. Én meg csak néztem, hogy mi a pi*** lehet az, és nem fogod kitalálni mi volt benne… Receptek, nekem… Receptek, érted? Na, mondom itt biztos valami tévedés lesz, de tudod milyen rohadt kíváncsi, vagyok, ezért elkezdtem nézegetni. Aszondja, almakompót, almaturmix, almás pite meg minden baromság, amit almából lehet készíteni. És tudod, mi volt még a csomag alján? Egy alma… na ezen már kibuktam. Mert ott van az a Hófehérke vagy ki, akit úgy próbált megölni egy pszichopata, hogy almát nyomott a pofájába… Mi van, nem hallottál róla? Nem, azt nem hiszem, biztos ismered, nagyon durva sztori, háromszor próbálták megölni, de egyszer se sikerült… De hol is tartottam… ja végül annyira beijedtem, hogy felhívtam Ádámot, de ő csak annyit mondott, hogy maradjak a fenekemen, és ne parázzak már folyton, mert ezek csak ilyen légből kapott sztorik és a mi kis paradicsomunkban, amúgy se történhet ilyesmi. Úgyhogy vártam, csak ott ültem az asztal mellett és bámultam azt az almát és hát igazából, nagyon fincsinek tűnt. Ezért én, aki még soha csak egy fakanalat se fogtam a kezembe, beraktam ezt az izét a gépbe és csináltam belőle turmixot, tudod olyan tejjel. És olyan isteni volt az illata, hogy azt el sem tudod képzelni. Már beleittam volna egy kicsit, mondván úgy sem lehet semmi baj, amikor berontott Ádám. Rám ordított, hogy mi az istent művelek, megmondta, hogy nem szabad. Én meg csak azt hajtogattam, hogy kóstolja már meg, mert olyan jól néz ki. Aztán végül meglágyult… fogtam két poharat, és beletöltöttem, és tudod ez is igazán nagy teljesítmény volt tőlem, meg is lepődtem, hogy ilyeneket is tudok… Kapásból lehajtottam az egészet, és akkor kezdődtek… mármint a fájdalmak, először a fejem, a karom aztán végig az egész testem… de valahogy úgy éreztem, hogy most már mindent értek…”
2009. szeptember 17., csütörtök
2009. július 15., szerda
Budapest nyáron
Tipikus budapesti üdvözlőlapfotó.:)
Egy óriásinagy zuhé az út közepéről fotózva.
Nagyon szeretem ennek a képnek a hangulatát!
Az eső előtti szivárványos ég..
A nap még süt, de az esőfelhők már gyülekeznek..
Hallottatok már a "uszály-strandról"? Nos, ez az..
Egyenlőre ingyenes..:)
Vár-séta
Ha megárad a Duna, és víz alá kerül a Rakpart.
...sokkal szabadabb! (No, melyik szám ez?:))
Egy óriásinagy zuhé az út közepéről fotózva.
Nagyon szeretem ennek a képnek a hangulatát!
Az eső előtti szivárványos ég..
A nap még süt, de az esőfelhők már gyülekeznek..
Hallottatok már a "uszály-strandról"? Nos, ez az..
Egyenlőre ingyenes..:)
Vár-séta
Ha megárad a Duna, és víz alá kerül a Rakpart.
Legyen Szép Napod!
2009. június 28., vasárnap
...
2009. június 24., szerda
Tempera
Részleges siker. Megtaláltam a Monti-féle CD-t, így fel tudom tenni ezt a három képet. Mind a három temperával készült. Az alsó kettő pedig bekerült az érettségi anyagomba is 'sikeresnek ítélt kép' kategóriában. Hát... üssetek meg, de szerintem ezek se túl sikeresek. Kéne találnom valami jó ego növelő módszert, vagy inkább meg kéne tanulnom festeni. XD Remélem kedvenc Miyavimat is kézhez kapom egyszer és akkor őt is felteszem. Mert eddig csak muka közben készült scan van róla.
2009. június 23., kedd
Fotók:)
Mivel az utóbbi pár napban felszabadult egy kis időm, elhatároztam, hogy nekiállok és fotózok ezt-azt. Meg utána kicsit retrósítottam a képeken fireworksben, remélem az nem számít csalásnak:) Fel is rakom ide, hátha oldom egy kicsit az érettségi alatt felgyülemlett stersszt. Akiknek még hátra van a szóbeli: csak kitartás, nem olyan borzasztó! Az előtte levő óra szörnyű, de aztán meg túl lehet élni:)
2009. június 16., kedd
2009. június 3., szerda
Elkapott a flashmánia:)
Fülbevalók (tollas, narancsos, gyöngyös..)
2009. május 27., szerda
2009. május 16., szombat
2009. május 12., kedd
Táskák
Ez a nemeztáska, mint ilyen át fog alakulni egy pénztárcává. Majd meglátjátok. Ebből az apropóból készültek ezek a fotók.
Régi-régi alkotóházas táska.
Ezt a kötött táskát nem én,
hanem anyukám csinálta, de gondoltam, hogy ha
már a kedvenc táskáimat mutogatom,
akkor ezeket is berakom (végülis handmade).
Ahogyan ezt az övtáskát pedig anyuval közösen csináltuk.
Az anyagot én batikoltam és az lett felhasználva hozzá.
Régi-régi alkotóházas táska.
Ezt a kötött táskát nem én,
hanem anyukám csinálta, de gondoltam, hogy ha
már a kedvenc táskáimat mutogatom,
akkor ezeket is berakom (végülis handmade).
Ahogyan ezt az övtáskát pedig anyuval közösen csináltuk.
Az anyagot én batikoltam és az lett felhasználva hozzá.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)